Kolos-vary Zsigmond 1899-ben született az erdélyi Bánffyhunyadon. 1915-től a budapesti Iparművészeti Főiskola hallgatója, ahol kiemelkedő tehetségként tartják számon, és állami ösztöndíjban részesül. A következő évben Olaszországba, majd Svájcba utazik tanulmányútra, végül Párizsban telepedik le, ahol nagy hatást gyakorolnak rá a kor haladó művészeti irányzatai. 1941-ben, amikor ellenálló barátaihoz akar csatlakozni, a gestapo elkapja, és a gurs-i koncentrációs táborba zárják, ahonnan egy barátja segítségével 1943-ban sikerül Svájcba szöknie, és 1946-ban visszatér Franciaországba.

Kolosvary művészi pályája kezdetén reklámgrafikákból és könyvillusztrációkból tartotta fenn magát. Párizsba érkezését követően több festőakadémia hallgatója, s már az első évben kiállít a Salon d'Automne-on. Ettől kezdve olyan rangos galériák állítják ki, mint a Galerie Pierre, a Galerie Katia Granoff, vagy a Galerie Moos.

Vásznait kezdetben az expresszionizmus jellemzi, majd festményein a szürrealizmus hatása érhető tetten, előszeretettel ábrázol bikákat, lovakat és aktokat. Az 1950-es évektől az absztrakció felé fordul, képein képzeletbeli, gyakran kozmikus tájakat idéző, romantikus víziók jelennek meg, palettájáról széles, lapos ecsettel vastagon hordja fel a színeket a vászonra, ahol a barnák, kékek, vörösek, zöldek és szürkék harmonikus tónusokat alkotnak.    

Az 1960-as évek közepétől képein újra megjelennek a határozott körvonalakból alkotott, egymásba fonódó és elágazó formák, melyek mintha egy nagyobb, összefüggő rendszer kiragadott elemei, részletei lennének. Formái vertikálisan és horizontálisan a vászon határain túl, egyfajta vizuális folyamatábrát alkotva a végtelenbe mutatnak. Kolosvary élete utolsó szakaszában festői munkásságát így summázza: „Nem létezik sem kezdet, sem vég, se születés, se halál, csak az örökös változás a folyamatosságban..."