Prinner Anna 1902-ben született Budapesten, 1920-tól a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa. 1927-ben érkezik Párizsba, ahol barátságot köt Szenes Árpáddal, akivel karikaturistaként együtt dolgoznak éjszakai bárokban és kabarékban. 1942-ben Jeanne Bucher galériájában találkozik Picassóval, akivel életre szóló barátságot köt, Vallauris-ban egy ideig közös műteremben dolgoznak. A ’40-es évek közepétől olyan jó nevű párizsi galériákban állít ki, mint a Galerie Pierre, Galerie La Hune, vagy Katia Granoff.

Ugyan Prinner nőként látta meg a világot, s magyarországi tanulmányai alatt is így tartották számon, Franciaországba érkezését követően nemi identitását megváltoztatja és felveszi az Anton Prinner nevet. Első párizsi éveiben okkult tudományokkal, ezoterikus és misztikus tanokkal foglalkozik, melyek későbbi munkáira is hatást gyakorolnak. Prinner misztikus személyisége sokakat elbűvöl, többek között Pierre Lœb párizsi galeristát, akit lenyűgöznek a kis ember hatalmas fa szobrai, és emberfeletti erőt tulajdonít neki, vagy Victor Braunert, aki a Vallauris-i találkozásukat követően szinte rajong érte.

Prinner korai alkotásai konstruktivista kompozíciók, melyeket a ’30-as évek végétől felváltanak a figuratív szobrok, a keleti kultúrákat és egyiptomi szobrokat idéző, nagyszemű férfi- és nőalakok, állatfigurák, melyeket fából, bronzból, gránitból és gipszből készít. Az évek során szobrai egyre monumetálisabbakká válnak, 1952-től, amikor Vallaurisban a tarot alakjain dolgozik, az egyik figurát három méteresben készíti el, amiről így fogalmaz: „Párizsban a szobraim magassága maximum két méter huszonöt centi lehetett, itt az ég a plafonom”. Prinner életműve nagyon sokoldalú, a szobrok mellett rendszeresen készít metszeteket és tusrajzokat, kerámiatárgyakat és sakk-készletet, ő illusztrálja az Egyiptomi Halottas könyv 1948-as kiadását, melyből Pierre Loeb még abban az évben egyéni kiállítást rendez.