Kallos Pál 1928-ban született Hernádnémetiben, polgári családban. Kiskunhalason folytat tanulmányokat, amit azonban a II. világháború félbeszakít, és Kallost 1944-ben Auschwitzba deportálják. 1945-ben visszatér Magyarországra, és a Képzőművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait. 1949-ben külföldre menekül, egy évet tölt egy Salzburg melletti menekülttáborban, majd 1950-ben Franciaországban telepedik le. Párizsba érkezését követően félállásban dolgozni kezd egy bőrfestőnél, szabadidejében pedig rendszeresen látogatja a múzeumokat, nagy hatást gyakorolnak rá Rembrandt és Tintoretto Louvre-beli festményei, melyeken a fény-árnyék technikát tanulmányozza. Anyagi nehézségei miatt ebben az időben főleg rajzokat, és kisméretű vásznakat készít.

Életében a fordulópontot az 1954-es esztendő hozza meg, amikor felkeresi az egyik legismertebb párizsi galerista, Pierre Loeb, aki szerződést köt vele. Ettől kezdve számos párizsi és külföldi galéria rendez számára kiállítást, 1955-ös londoni kiállítása után a Times kritikusa már Nicolas de Staël és Sam Francis művészetével rokonítja.

Korai művein a szürrealizmus hatása érhető tetten, a korszakban keletkezett alkotásai közt sok csendélet és enteriőr található, festményeit és rajzait határozott körvonalakból alkotott formákkal és alakokkal tölti meg. Képein visszatérő motívumok a tradicionális formájukból kitörni készülő, a térből nagyobb felületet követelő asztalok, székek és ablakok, melyek a festményekhez készített vázlatokon is fellelhetők.  Az ötvenes évek második felétől az absztrakció felé fordul, képein apró, négyzet- és téglalapszerű foltok jelennek meg, a nyers színek kerülnek túlsúlyba, melyeket egy-egy fehér, világosszürke folt tör meg, amely mintegy fényszerűen átsejlik a vászon egészét betöltő sötétebb felületek közül. Az ötvenes évektől készült alkotásai világosan tükrözik Kallos a fény és a tér problémája iránti érdeklődését, mely egész életművét végigkíséri. Az 1970-es évektől új technikai eljárással, akril festékkel kezd dolgozni. Színei szinte opálosan áttetszővé válnak, képein megjelennek a zöld és a lila árnyalatai, struktúrái és építményei elmosódott geometrikus formákból rajzolódnak ki, melyek között a fény ezúttal egyenesen a vászon fehérjéből tör elő.