Réth Alfréd 1884-ben született Budapesten, jómódú polgári család gyermekeként. Első mestere Mednyánszky volt, majd Nagybányán Ferenczy Károly tanítványa lett. 1905-ben, hosszabb olaszországi utazás után érkezett Párizsba, ahol a Montparnasse-on telepedett le.

Nagy hatással volt rá Cézanne festészete és a khmer / hindu művészet. Szoros baráti kapcsolat fűzte Kupkához és Sonia Delaunay-hoz. Réth a kezdetektől tagja volt kubisták őscsoportjának, amit a legelső közös tárlatuk, az 1911-es Függetlenek Szalonja is bizonyít. A kiállító művészek többek között: Braque, Delaunay, Gleizes, Gris , Metzinger, Lhote, Léger, Le Fauconnier és egyedüli magyarként Réth. 1912-ben Budapesten ugyancsak Braque, Léger és Kandinszkij társaságában állít ki. 1913-ban Herwarth Walden meghívására több mint 80 művéből rendez egyéni tárlatot a berlini Sturm Galéria, saját művészetéről pedig a Sturm folyóirat hasábjain vallott. 1914-ben Berthe Weill állította ki képeit, ekkor alkalmazott először homokot vásznain, amit a későbbiekben, a negyvenes évektől úttörő módon gyakran használt. Szépen ívelő pályájában az első világháború jelentett nagy törést, amikor állampolgársága miatt internálták.

A húszas évektől látott újra munkához. Mielőtt végleg visszatért volna Párizsba, Budapesten a Belvedere Szalonban 1922-ben egyéni kiállításon mutatta be alkotásait. Művészete ekkor még figuratív, de már megtalálható benne a későbbi absztrakt művek csírája is. Képein a figurákat körökből, vonalakból építette fel. Ekkori kiállításai közül egyik legjelentősebb részvétele az "1914 előtti kubisták" című, a Függetlenek Szalonján rendezett retrospektív kubista tárlat volt, melyen többek között Mondrian, Paul Klee, Joseph Sima, Max Ernst, Joan Miró, Picasso, Hans Arp, Csáky József, és Moholy-Nagy is szerepelt.

 1933-tól tagja az Abstraction-Création csoportnak, amely az európai absztrakt irányzatokat és művészeket gyűjtötte egybe, és állította ki programszerűen.

A második világháború alatt származása miatt újra el kellett hagynia Párizst – a közeli Chantillyban talált menedékre, ahol festék és vászon hiányában betonból és cserepekből készítette műveit. 1945 után sem tért vissza a hagyományos festészethez, az anyagok mibenlétét vizsgálta. Az "Anyagok harmóniája" című sorozatához homokot, fűrészport, cementet, tégla- és szénport, apróra zúzott tojáshéj-darabkákat használt.
1946-ban az egyik legjelentősebb párizsi galerista, Denise René szentelt önálló kiállítást Réthnek.
A hatvanas évekbeli alkotásain visszatér a figurativitás, ekkor művei jelentős részén textil-darabkákkal, kollázs-szerűen formázza alakjait.